2. rész - Liam és Harry. A "szakértők".

Ha lehet mondani Liam még többet értett az énekléshez, mint itt bárki. Igaz nem szeret róla beszélni hisz, élete egyik legrosszabb szakaszának tartja. Mi is történt? 2008-ban, Liam egyszer indult az X-Factorban. De a mentorok egyáltalán nem engedték tovább, Simon Cowell azt mondta neki, hogy próbálja meg két év múlva. Az idő majd most fog eljönni. Ha a srácok egy év alatt összetudnak állni szó szerint egy csapattá, akkor indulhatnának is. Viszont már akkor megjegyzet magának egy lányt annyit tudunk róla, a mai napig, hogy Daniellenek hívják és táncosnő. Mindenki reméli, hogy a következő évben újra összefutnak. Tudtam, hogy Liam elmondja Harrynek mivel ezt a "titkot" mindenki tudta. Lottie ismét faggatni kezdet az én és Louis viszonyomról. Sokan azt mondják, hogy Louval sokkal inkább összhangban vagyok mint Zaynnel. Ami talán igaz is volt.
- Mi volt ma veled és Louisval? - kérdezte, csillogó szemekkel.
- Semmi. - vontam meg a vállam.
- Ennyi? - kérdezte.
- Köztem és közte semmi se lesz... - kezdtem. - ...hisz nem rég szakított Hannahval.
- És?
- Mi és? Nem ugorhatok a nyakába, hogy Tomlinson szeretlek. Bár őt úgy szeretem mint egy barátot, kivéve Zaynt. - mondtam, és később kiderült, hogy mind az öt fiú hallgatózott. - Zayn átvert engem. - mondtam és könnyes lett a szemem.
- Jaj, csajszi. - mondta és megölelt. - Ne haragudj.
- Semmi, csak még mindig nehéz. Hiába mondok nemet. Mert szeretem, igaz azóta sem volt egyetlen kapcsolatom se. Az első csókom is lényeges. - mondtam.
- Még mindig? - kérdezte az egyik fiú a kanapé mögül. Hirtelen felpattantunk és megfordultunk.
- Ti mi kerestek itt? - kérdezte Lottie.
- Öö..semmit! - vágta rá Niall.
- Nekem te ne hazudj Horan. - mondtam.
- Jó, oké Zayn terve volt. - mondta és összekuporodott mint egy süni.
- Mi? Miért? Zayn? - fordultam felé.
- Mert még mindig szeretlek, bármit megtennék érted. - mondta.
- Tényleg? - kérdeztem, felvont szemöldökkel.
- Igen, hisz mindennap látlak és így nem is tudlak kiverni a fejemből. Ez nehéz.
- Nekem is de, ha egyszer átvertél amikor igazán szerettelek akkor mit gondoljak arról, hogy ha megint megpróbálnánk?
- Jót? - kérdezte Zayn.
- Én inkább a rosszat használnám. Átvertél nehezen felejtem, de még mindig nehéz. Nehéz, hogy mindennap a szemedbe kell néznem. - mondtam és nyúltam a kabátomért. Zayn megfogott erős karjával és magához rántott.
- Ne tedd ezt. - nézett mélyen a szemeimbe.
- Sajnálom. - kiszabadultam fogásából és köszönés nélkül nyitottam magam előtt ajtót. Menekülni akartam. Távol lenni mindenkitől, legfőképpen Zayntől.

*Zayn szemszöge*
Utálom magam. Azt a lányt most sértettem meg akit szeretek. Miért vagyok ekkora fa fej? Harry épp futva ment a kinyitva maradt ajtóhoz. Éreztem, hogy kérdőre kell vonnom.
- Te meg hova mész? - kérdeztem és lépkedtem felé.
- Utána. Nem hagyhatod, hogy valami kárt tegyen magában.
- Majd azt én eldöntöm. - mondtam.
- Nem dönthetsz helyette. - mondta Harry és hirtelen kiszaladt egészen Patricia után. Futottam utána mint egy kutya amikor már majdnem elértük Patriciat. Amikor Ő hirtelen megfordult és mi is befékeztünk. Szemei pirosak voltak a sírástól. Majdnem meg pofoztam magam amiért ezt tettem.
- Pat figyelj gyere igyunk meg valamit. - mondta Harry.
- Fogd be göndör. Sajnálom beszéljük meg. Tudom, hogy hülye voltam. - mondtam.
- Már túl sokszor adtam neked egy újabb esélyt.. - kezdte ..gyere Harry. - mondta. Harry mellélépett. Már egyre távolodtak tőlem amikor a fűbe rogytam. Olyan 3 percig ott voltam amikor egyszer csak a szomszéd be nem kapcsolta a locsolót jelezvén, hogy tűnjek el. Nem mentem vissza a srácokhoz inkább haza kullogtam.

*Harry szemszöge*
Amíg el nem értem Patriciat azt hittem, hogy Zayn meg fog engem ölni. Bár szerintem nem olyan kemény mint amilyennek mutatja magát. Hisz egy lány könnyen megsebezte. Zayn egy törékeny srác, mint én. Kemény külső, rossz jegyek, lelki sebek. Van valami Zayn múltjában amiről senki sem tud. Még a legjobb barátai sem. Vissza néztem és láttam, hogy a fűben térdel. Néztem tovább előre amikor is egy bokorba ütköztem. Pat nevetett egy jót és én is magamon. Végre mosolygott.
- Köszönöm. - mondta.
- Mit?
- Azt, hogy kiálltál mellettem. Pedig csak egy fél napja találkoztunk. - szipogta.
- Tudod, ezek a gödröcskék csodára képesek. - mondtam és ismét nevetett.
- Nem lehetne, hogy nálunk igyunk egy forró csokit? - kérdezte.
- Nyugodtan. Nálatok jól érzem magam. - válaszoltam és egy lavinát indítottam el. Talán.