1. rész - Az új srác

Épp körmeit kopogtattam a kinti ebédlő asztalon miközben, a meg nem tanult verset magoltam. Inkább csak szerettem volna tanulni, mivel Zaynből csak úgy áradt a nyáladzás. Érdekes, hogy ő volt az egyik legjobb barátom. Igen, a legjobb. Furcsán hangzik, de talán a fiukkal jobban kijöttem, ez nem azt jelenti, hogy nem volt legjobb barátnőm. A fiukkal mindig is összhangban voltam, többet hülyéskedtem, nem voltam olyan lányos. Persze az utóbbi mára változott. Zayn csak az egyik legjobb barátom volt a négy közül. Liam, Louis és Niall is velünk volt minden helyzetben, Óvodás korunk óta mindent együtt csinálunk. Viszont ma a három bajkeverőt sehol sem láttam, így körbe néztem. Egy számomra ismeretlen sráccal beszélgettek, gyanítom, hogy ő az új srác akiről Mrs. Whitmore már egy hete beszél. Göndör, barna haja volt és láttam, hogy az iskola női ága már olvad is tőle. Kivéve engem. Hallgattam tovább Zaynt, míg a sráccal össze nem találkozott a tekintettem. Kacsintottam, nevettem, majd visszanéztem Zaynre. A srác mindent egy hatalmas mosollyal nyugtázott.
- Haver megőrültél? - kérdezte Liam.
- Miért? - kérdezett vissza zavartan, az új "sztár".
- Az a csaj ott, Patricia Howell. Zayn és a mi egyben legjobb barátunk. De ha csak rá nézel Zayn szét tép téged. 4 hónapja furcsa dolgok történtek és így próbálja a tudtára adni, hogy sajnál mindent. Hiába legjobb barátok, de Patricia már mindent megbocsájtott neki. - mondta Louis.
- Oké, értettem. - mondta. - Mi lesz az első óránk?
- Irodalom...basszus a vers! - mondta Niall. Legalább nem én vagyok az egyetlen aki elfelejtette. Zayn végre föladta és oda ment a többiekhez. Elkezdett beszélgetni az új sráccal, akinek a nevét még mindig nem tudtam és ez irritált. Hirtelen megszólalt a csengő, az egyesemet pedig már az ellenőrzőmben éreztem. Odasétáltam a Louishoz és vele mentem be a terembe, nagy nevetések közepette. A tanár késve érkezett, és megint feltűnt az új "hús".
- Jó reggelt osztály!
- Jó reggelt Mrs. Whitmore! - mondtuk össze-vissza, de végül kisült belőle ez.
- Hagy mutassam nektek be, Harry Stylest. A mai naptól hozzánk fog járni. - mondta. Én pedig imádkoztam, hogy a mellettem lévő üres hely érintetlen maradjon. - Mondjuk ülj oda, Ms. Howell mellé. - mutatott felém. Harry elindult, az osztály pedig furcsa hangokat adott ki Zayn miatt.
- Ő az enyém. - szólalt meg Zayn oldalról.
- Kuss, Malik! - szóltam vissza.
- Ms. Howell ha szeretne még káromkodni akár ki mehet. Maga pedig Mr. Malik nem igazán tudhatja, hogy hogyan is kell hódítani. - mondta a tanár. Harry majdnem egész órán csak szótlanul ült, lehet, hogy egyedül ültem de a csendhez nem voltam hozzá szokva.
- Mióta vagy itt? - kérdeztem suttogva.
- Csak tegnap jöttem. - mondta, alaposan végig mérve engem. Úgy tettem, mintha nem látnám...de hirtelen tekintetét elkapta.
- Én a helyedben nem tenném. - mondtam. - Zayn engem a tulajdonának tart, ha a területére lépsz akkor nincs ki út!
- Olyan mint Jacob. - mondta nevetve.
- Akkor Louis, Edward. - mondta én is nevetve.
- Na várj, Louis melyik srác is?
- Ő ott. - mutattam előre. - Az a srác aki előbb a vonalzójával ráütött Mrs. Whitmore hátsójára. Spontán egy srác, ezért is vagyunk annyira jóban. Igaz Ő kétszer is bukott, de kezdi magát összeszedni. Miután megnézte az Újholdat egész este Edwardot játszott. - mondtam.
- Vakmerő egy ember. - mondta Harry.
- Tudom. De neked még itt ki kell ismerned az embereket. Niall például Írországból költözött ide, Liam az iskola majdnem egyik legjobb tanulója, Zayn pedig...
- ...Zayn a "vezető"! - fejezte be helyettem a mondatot és idézőjeleket mutatott a levegőbe.
- Pontosan. - mondtam egy kicsit hangosan, mire a naplót bújó tanár rám nézett. Reméltem, hogy az én mai vers felelésem elmarad. Nem úgy mint szegény Niallnél.
- Tessék itt a címem. - nyújtottam egy lila cetlit Harry felé. Rátette kezét majd szépen elsimította a zsebébe.
- Minek is?
- Suli után keress meg, lesz mit bepótolnod. - mondtam. Hirtelen egy megmentő csengőszó miatt az osztály egy emberként söpört ki a teremből. Harrynek még csak nem is köszöntem. Végül is minek? Még három órát ki kell bírnom. Amik simán elmentek, így hamar húzhattunk haza. Ma is Louisval tettem meg az utolsó lépéseket otthonra. Ugyanis kb. egymás mellett laktunk. Holnapra semmi lecke, semmi doga, csak a verset kellett megtanulnom. Olyan három óra lehetett amikor csengetett valaki. Természetesen ajtót nyitottam, és Harryvel találtam magam szembe.
- Szia. - mondta.
- Szia, már vártalak. - mondtam, és belépett. Egy kicsit ámult házunk nagyságán. Legközelebb már a kanapén egy tea közben, nevettünk és beszélgettünk. Gyorsan lettem vele ilyen jóba, de nem bántam.
- Liamék egy kicsit meséltek rólad meg Zaynről...pontosan mi is történt? - kérdezte.
- Olyan négy hónappal ezelőtt, Zayn és én elmondtuk egymásnak az érzéseinket amik kölcsönösek voltak, vagyis több mint barátság. Meg szerettük volna próbálni, de nem ment. Mert Zayn másnap már egy másik lány karjaiban volt, lelkileg pedig összetörtem.
- És most, hogy vagy?
- Viszonylag hamar feldolgoztam, már nem igazán érdekel a múlt. - mondtam és pár perc hallgatás jött. Az órára pillantottam. - Nincs kedved átmenni a srácokhoz? Biztos, hogy próbálnak.
- Mire?
- Van egy bandájuk. A 'The Cool Boys'.
- Elcsépelt, de tetszik. - mondta. - Nekem is volt egy 'White Eskimo' nevű bandám, sok helyen felléptünk.
- Na akkor meg főként menjünk. - mondtam. Oda dobtam neki a kabátját majd a szomszédba sétáltunk, Louékhoz hisz mindig náluk voltunk. Louis, húga és egyben legjobb barátnőm, Lottie nyitott nekem ajtót.
- Szia. - mondtam vele egyszerre és megöleltem.
- Hello. Harry vagyok. - mondta Harry és kezet fogtak.
- Gyertek csak, a srácok lent vannak. - mondta Lottie. Én megfogtam Harry kezét és lehúztam a pincébe, ahonnan csak dübörögtek a dallamok. Niall gitározott és énekelt, a többiek pedig csak énekeltek. Josh volt a dobosuk, Andy pedig a basszus gitáros.
- Sziasztok. - mondtam, Harryvel egyszerre.
- Szia szépség. - mondta Zayn.
- Ne. Ezt ne! - szépen megütögettem Zayn arcát. - Na arra gondoltam, hogy Harryt is bevehetnétek a csapatba, mivel van tapasztalata.
- Ez jól hangzik mesélj. - mondta Liam. Mint akinek nem lenne tapasztalata.
- Mielőtt még elköltöztem volna volt egy 'White Eskimo' nevű kis bandám, akikkel sok helyen főként nagy bulikon léptünk fel. Én voltam az aki inkább énekelt. - mondta.
- Tényleg? - kérdezte Niall. Harry bólintott.
- Na akkor arra gondoltam, hogy Harry is beszállhatna. Legalább segítene átírni a 'What Makes You Beautiful"-t. Hogy ne legyen olyan szörnyű, és talán hagyhatnátok, hogy tanácsokat adjon. - ránéztem Liamre, hogy nem e veszi zokon.
- Van benne valami. - mondta Lou majd megvakarta a fejét.
- Nem lehet olyan rossz. - mondta Harry.
- Mert nem is olyan rossz. - mondta Zayn.
- Ó, dehogy nem. - mondtam majd a fiukat hátra hagyva felrohantam Lottiehoz. Gyorsan csináltam egy teát, ugyanis amikor náluk voltam mindig a második családomnak éreztem őket. Ő addig lehuppant az ebédlőasztalhoz.
- Na, mi volt? - kérdezte.
- Lou már mesélt Harryről? - kérdeztem és Ő bólintott. - Mivel úgy néz ki, hogy neki van tapasztalata jobbnak láttam ha beállna a srácokhoz. Lenne min javítani. - mondtam.
- Az biztos. - mondta nevetve Lottie.
- Legalább a 'What Makes You Beautiful' is jobban fog szólni. Meg talán átkérne még egy kicsit írni a Gotte Be Yout is.
- Kicsit? - kérdezte. Hirtelen egy kolomp jól csengő hangját kezdtük fülelni. A lábunk pedig hamar felvette a ritmust. Egy számunkra ismeretlen hangra lettem figyelmes, majd leindultunk a pincébe.
- Ez fantasztikus. - mondta Lottie.
- Köszi, Harry tényleg segített... - mondta Zayn, és Harryt barátilag hátba veregette. - ...és Harry egy új nevet is kitalált.
- Mi lett az? - kérdeztem.
- One Direction. - mondták egyszerre.
- Ez nagyon jól hangzik, csak most már tényleg egy irányba menjetek. - mondtam nevetve. Újra ott hagytuk őket, de előtte Liamre néztem, hogy mondja el a nagy dolgot ami az Ő életét megváltoztatta.